Ezek a szobanövények szinte örökké élnek

Az állatokkal ellentétben a növényeknek nincs egy meghatározott életkoruk vagy méretük, amikor érettnek vagy akár öregnek számítanak; ha a körülmények megfelelőek, akkor szinte korlátlanul nőhetnek bármeddig (bár az igaz, hogy a körülmények ritkán szoktak maradéktalanul megfelelőek lenni).

A válasz röviden: attól függ. Bár, ahogy azt egy korábbi cikkünkben írtuk, egyes állatok mintha megtalálták volna az örök élet titkát, a természetben nyilván semmi sem örök: hogy mást ne mondjuk, sokbillió év múlva – amikor már a mi Földünk és Naprendszerünk is réges-rég a kozmikus szemétdombra került – például maga az univerzum is különféle drámai események közepette fog megsemmisülni, és a fagyos, sötét semmibe hullani (habár simán benne van a pakliban, hogy aztán egy következő ősrobbanás ismét berúgja a motort, és ez aztán így ismétlődik majd az idők végezetéig, illetve hát ebben az esetben ugyebár felesleges is az idők végezetéről beszélni).

Még megrázóbb tény, hogy nemcsak az univerzumnak lesz egyszer vége, hanem nekünk is, valamint a bolygón fellelhető csodálatos flóra és fauna minden reprezentánsának. Mert hát, ugye, ilyen az élet; egyszer minden és mindenki meghal, legyen bár tapír, hóvirág vagy vállalati jogász.

Szóval végül minden növény elpusztul: de persze nem mindegy, hogy mikor. A növényeknek alapvetően nincs meghatározott élettartama, kivéve az egynyári vagy efemer növényeket, amelyek mindösszesen egy vegetációs időszakot élnek meg, azzal pedig végük is van. Ugyanakkor az egynyáriak kivételével a szobanövények élettartama – és most egy kevéssé meglepő kijelentés következik – alapvetően gondozásuk minőségétől, az életkörülményeiktől és a fajtájuktól függ.

Szóval ez azt jelenti, hogy egy növény élettartama szinte teljesen a tulajdonosa kezében van: aki pontosan azt nyújtja a szobanövényeknek, amire szükségük van, akkor azok hosszú ideig fognak élni (ami persze nem is olyan egyszerű a talaj, a hőmérséklet és a különböző növények eltérő fényigényeinek eltérései miatt).

De bizonyos növényeknek a genetika és más tényezők miatt sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy extrém sokáig éljenek.

Az állatokkal ellentétben a növényeknek nincs egy meghatározott életkoruk vagy méretük, amikor érettnek vagy akár öregnek számítanak: a növények határozatlan növekedésűek. Ha a körülmények megfelelőek, akkor szinte korlátlanul nőhetnek bármeddig. Vagyis csak majdnem bármeddig, hisz egy szobanövény – ha nem vágják vissza megfelelően – olyan nagyra is nőhet, hogy végül nem tudja többé megtartani a saját súlyát, és a víz nem jut el a gyökereitől egészen az ágaiig – akkor pedig természetesen elpusztul.

Egy nagy különbség a növények és az állatok között a merisztémáknak nevezett szövetek: a  merisztémás növényi sejtek a növények gyökereiben és csúcsaiban találhatók,  és bármikor képesek más sejttípussá alakulni, eközben pedig számtalan alkalommal osztódnak. Végső soron ez az oka annak, hogy a növények a szinte végtelenségig képesek növekedni, és ezért van az, hogy ha egy levelet vagy szárat egy pohár vízbe dugunk, az egy kifejlett növénnyé fog nőni.

Az állatok pusztulásának okai nem érintik a növényeket, sok fafajta akár több ezer évig is élhet. Mármint persze inkább csak teoretikusan, ideális körülmények között, hiszen a körülmények azért jellemzően nem mindig ideálisak: a szárazság, az árvíz, az erdőtűz vagy a betegségek bármikor elpusztíthatják a növényeket, ahogy a globális felmelegedés is komoly aggodalomra ad okot. Az is előfordulhat, hogy a talajban lévő összes tápanyag elfogy, és a növény végül éhen hal.

De térjünk vissza a szobanövényekhez, és lássunk pár konkrét példát. Először is íme pár teljesen közönséges, könnyen beszerezhető szobanövény, amely akár – ha odafigyelünk rá – komplett generációkat is túlélhet

Aztán: a bonsai fák megfelelő gondozás mellett akár több száz évig is élhetnek. Japánban vannak olyan bonsaiok, amelyek állítólag több mint 800 évesek; az egyik leghíresebb példány egy több mint 400 éves japán fehér fenyő, amelyet a Yamaki család már hat generációja gondozott, és túlélte a Hirosima 1945-ös bombázását. A jeles példányt a washingtoni bonsaimúzeumban lehet megtekinteni.

A londoni Kew Gardensben egy cikád (pálmaféle), ha minden igaz, 1775 óta fejlődik ugyanabban a cserépben, a londoni Királyi Kertészeti Társaság  pedig azt állítja, hogy a Wisley Gardensben 100 évnél idősebb kukoricalevelek, avagy aszpidriszták nőnek: ezek a Távol-Keletről származó, dekoratív dísznövények annyira ellenállóak és igénytelenek, hogy sokan egyenesen elpusztíthatatlannak tartják őket. Angol becenevüket (cast-iron plant – öntöttvas növény) is innen kapták.  2014-ben pedig a magyar sajtót is bejárta a hír, hogy egy philadelphiai növénytulajdonos 42 éves filodendronjára hagyott örökséget, hogy majd a halála után is gondoskodjanak róla. És Newton almafája is megvan még, de abban azért van egy kis trükk is.