Egyéb

Jelentősége és hagyományai Az öröm vasárnapja (Gaudete): A latin Gaudete (Örvendjetek!) kezdetű, Pál apostol szavait idéző introitusról kapta a nevét, amely az Úr eljövetelének közelségét hirdeti. Az ünnep arra emlékeztet, hogy a várakozás időszaka hamarosan véget ér, és közeledik a Megváltó születése. Liturgikus szín: A harmadik vasárnap az egyetlen alkalom advent idején, amikor a liturgikus szín a rózsaszín lehet, amely a bűnbánat lila színét oldja, kifejezve az örömöt és a reményt. Adventi koszorú: Ezen a napon gyújtják […]

A palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. 1087-ben Myrából a Dél-Olaszországi Bari városába vitték Szent Miklós ereklyéit, miután a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak.[2] A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal […]

Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy (ritkán több) gyertyával díszített koszorú. Az adventi várakozás szimbóluma: gyertyái az adventi időszak négy hetét jelképezik. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században fokozatosan elterjedt néhány más keresztény irányzatban is. Az adventi koszorú az otthont és a templomot összekötő kapocs: paraliturgikus, vagyis se nem egyházi, se nem profán.[1] Eredete Az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A kereszténység […]